Video haptics – why erotic?

Olvasom Laura U. Marks: Video haptics and erotics c. szövegét a

t o u c h
Sensuous
Theory
and
Multisensory
Media

című könyvéből.

„Haptic images are erotic regardless of their content, because they construct an intersubjective relationship between beholder and image.” – írja a szerző, majd a következőkkel árnyalja: „By interacting up close with an image, close enough that figure and ground commingle, the viewer gives up her sense of separateness from the image.”
Kölcsönösség, kapcsolódás, kapcsolatba kerülés… Eszerint ami kellően közeli és kapcsolódást hív (eredményez -?- ), az önmagában erotikus minőségű. Továbbá a haptikus kép/mozgókép erotikus, mivel a tapintás érzékével van összefüggésben – az ‘optical image’ voyeur jellegével ellentétben.

Freud ugyan kiterjeszti a szexualitás fogalmát olyan örömszerző formákra is, melyek eltérnek a genitáliákhoz kötődő szexualitás-koncepciótól, a pszichoszexuális fejlődéselméletekben pedig a csecsemő- illetve koragyermekkori gyermek-gondozó kapcsolat erotikus jellegét sokan leírták, bennem mégis tiltakozik valami a haptikus mozgókép per se erotikussága kapcsán.

Valóban könnyű egymásra rétegezve érzékelni, ezáltal összemosni az érintést, a fizikai közelséget, az intimitást valamint az erotikus jelleget. Ezek azonban nem azonos dolgok. Talán a kölcsönösség mentén árnyalva érzem/értem, mit ír U. Marks, mégis… Bár sok esetben az érintés intim is és erotikus is, közelséggel is társul, nem következik automatikusan egyik a másikból. Különbség van érintés, intimitás, erotika és közelség között. Nagyonis létezik érintés intimitás nélkül – például egy hospitalizált helyzetben, és létezik érintés, mely intim, de egyáltalán nem erotikus. Kapcsolódás, mely intim és akár érintést is tartalmaz, de nem erotikus. És ugyanígy létezik erotika intimitás nálkül. Stb.

Testtel dolgozó előadóként szét kell tudni választani ezeket, sőt működtetni kell tudni egyiket a másik nélkül – elsősorban abból az irányból, hogy a fizikai közelség, érintés, intimitás, sőt bizalmi kapcsolat ne jelentsen automatikus szexualitást, erotikus kötődést is. (Itt az automatikus szót kiemelném.) És úgy is, ha a privát életben egyébként nincs intimitás a két ember között, kolegákként fizikai közelséggel és érintéssel képesek legyenek egymással, egymás testével dolgozni.

Persze egyfelől U. Marks is írja, hogy az optikai és a haptikus kép közötti különbséget eltúlozva írja le, a könnyebb érthetőség kedvéért; másfelől azt is leszögezi, hogy a mozgókép ‘zajosságától’, textúráltságától, a képhibáktól vagy a közeli plánok használatától még nem lesz minden technikailag ilyen felvétel haptikus mozgókép. Lehet tehát, hogy épp azáltal válik haptikussá, hogy azt a fajta kölcsönös kapcsolatba kerülést eredményezi, amit a pszichológia a gyermek-gondozó közti viszony erotikus jellegével ír le? Vagyis ha nem hordozza ezt az erotikus minőséget akkor nem is haptikus? … A pronográfiáról szóló szövegrészben így ír a szerző: „Where eroticism is based more upon interaction than voyeurism, haptic visuality is erotic.”

Lehetne még folytatni a párbeszédet e szöveggel. Érdemes az egészet elolvasni.

Amit ennek kapcsán alapvetésként szeretnék leírni az az, hogy az érintés önmagában sem nem intim, sem nem erotikus. Az érintés egyszerre több és kevesebb mindezeknél. Több, abban az értelemben, hogy jóval szélesebb skálán mozgogva hordozhat minőségeket, és kevesebb, abban az értelemben, hogy pusztán jelenlét: az egyik sejt találkozk a másik sejttel.

. . .

Cikk: https://www.sfu.ca/~lmarks/downloads/files/Marks%20Video%20Haptics.pdf

Riport videó: https://vimeo.com/145910804