Szomatikáról és Body-Mind Centering®-ről

A szomatika (somatics) és a szomatikus iskolák (somatic schools / somatic education) kifejezéseket Thomas Hanna alkotta meg az 1970-es években, hogy egységes névvel jelölhesse azokat az (akkor) új testtudati gyakorlatokat, amelyek a világ különböző pontjain addigra megjelentek, és kezdtek elterjedni az oktatásban, a mozgásnevelésben, a pszichológiában és a különféle bodywork (testmunka) irányzatokban [bővebben ld. Martha Eddy: A Brief History of Somatic Practices and Dance; 2009]. Ezeknek az első szomatikus iskoláknak az egyike a Body-Mind Centering®, mely anatómiai, mozgásfejlődési és embriológiai tanulmányokat is integrál. Ezt a módszert (helyesebben: megközelítést) Bonnie Bainbridge Cohen fejlesztette és fejleszti a mai napig, párbeszédben a ma már világszerte gyakorló BMC® közösséggel, oktatókkal és alkalmazókkal.

Szomatika – miért ez a szó?

A szóma (σῶμα – soma) szó testet jelent görögül. A testről való gondolkodásban a XX. század második felében elindult paradigmavlátás szükségessé tette az új szóhasználatot, hiszen a body (test) szóhoz tapadó értelmezési tartományok nagyon erősen kapcsolódtak a testről való gondolkodás korábbi paradigmájához. 
Amíg a magyar nyelvben a test szó egyszerre hordozza a test tárgyiasult értelmét, és az élő és érző test minőséget, addig pl. a német két külön szót használ ennek jelölésére: a körper az a test, amivel rendelkezem (mint egy tárggyal), a leib pedig az a test, amellyel élek és létezem. Az angol body alapjelentése ezzel szemben inkább tárgyszerű, objektív: anatómiai test, fizikai entitás. Önmagában a body ezért nem jelöli elég világosan a test kortárs értelmezését, vagyis a megélt, érző testet. Ugyanakkor a filozófiai, táncelméleti, illetve szomatikus megközelítésekben a body kiterjeszthető a szubjektív tapasztalás felé, általában fogalmi körülírással: lived body (megélt test), embodied experience (megtestesült élmény), sensing body (érző test), felt body (érzékelt test), subjective bodily experience (szubjektív testi élmény), vagy szomatikus és szómaesztétikai kontextusban soma (test). 

A testről való kortárs gondolkodásban a testet már nem elromló biológiai gépként vagy tárgyként kezeljük, hanem az elmével (és számomra a lélekkel is) elválaszthatatlanul összefonódó, aktív, érző, élményeket hordozó egységként tekintünk rá. Ebben a megközelítésben a testi érzetek és a tudat folyamatosan formálják egymást; az elme és a test egyetlen rendszert alkot; a gondolatok és az érzelmek fizikai formát öltenek a testben, a mozgásunkban. A szomatika és a szomatikus gondolkodás ill. oktatás tehát erre a holisztikus testfelfogásra utal, ahogyan az egyre elterjedtebb testorientált (vagy szomatikus) terápiák is ezt a szemléletet ötvözik a pszichoterápiás módszerekkel.

A kortárs közegekben érzékelhető „szomatika-trend” ugyanakkor amennyire támogatja a szemlélet terjedését, legalább annyira nehezíti is azt, hiszen zajossá teszi a közeget, az esetenként indokolatlanul használt „szomatikus” jelző pedig túlhasználja és hígítja a piacot, nehezíti az eligazodást. Egyre több gyógyulást / traumaoldást ígérő szomatikus technika és módszer van – sok esetben a test egy-egy aspektusára összpontosítva csupán. A Body-Mind Centering® (BMC) a szomatikus megközelítések egyik legmélyebb, úttörő alapköve, melynek alapjait Bonnie Bainbridge Cohen már a 70-es években lefektette. Zsenialitása és hitelessége számomra abban rejlik, hogy nemcsak általánosságban figyel a testre és a légzésre, hanem anatómiai pontossággal vezet be a különböző testi rendszerek (csontok, szervek, idegek, kötőszöveti terek, folyadékok stb.) és a korai fejlődési mintázatok megélésébe. Teszi mindezt úgy, hogy a tudatot és tudatalattit egy egységként kezelve bal és jobb agyféltekés tanulási módokat váltogat, a racionális éber tudat mellett módosult tudatállapotokban is navigál. Intuitív és költői jellege, tágterűsége tehát nagyon konkrét, ha úgy tetszik tudományos ismereteken és tapasztalatokon nyugszik. A csoportos és egyéni helyzetekben alkalmazott érintések pedig rendkívül sokféle minőséget hordozhatnak, ugyanakkor mindig jelen van bennük és általuk a figyelem (listening touch), párbeszéd készség, a test megszólítása a szöveteken és sejteken keresztül.