Onopordum performance

Reggeli képek


kép a szomszédból:

A pianino billentyűinek nyomkodásába feledkezett ujjakkal

egyre bátrabban engedem, hogy szóljak –

torkomból és a kéz régi emlékeit előhívva – –

Nem, most nem agyból játszom… most csak játszom.

Most senki se hall – gondolom – csak a tengerimalac és a macska,

és a folyton kritikus én-t is szobán kívül hagytam valahol, félúton…

Most semmi sem akarok lenni, csak haszontalan – és tulajdonképpen 

még az sem -, csak lenni, erre a néhány felbecsülhetetlen percre.


kép a gondolatokból:

Tanítani is csak akkor tudlak, ha azt te akarod – –

tanítani is csak akkor tudsz, ha érte megyek én magam. 

Nem menthetjük meg egymást: csak lépőkövek vagyunk 

a másik életében, de lépni mindig annak kell, akié a láb.


kép a teraszról:

Mint a macska, amikor fejét a locsolókannába fúrva iszik,
és a függöny könnyű nyári lebbenésétől megriad…
kevesebb dologtól is elég volna félnünk.