Keretfoszlányok _ OLVASOM _ Tillmann
Azt írja: „A filozófia is tengerre tekintettel jött létre, mivel „a meditáció és a víz mindörökre összeházasodtak.” Amikor a Moby Dick első oldalai egyikén Herman Melville ezt írta, a meditáció még eredeti jelentésében, a latin meditatio szóból származó elgondolni, utánagondolni, átgondolni értelemben, volt használatos – a korabeli amerikai angolban, ahogy a többi európai nyelvben is. Melville állításának érvényét ennek az időtlen érvényű frigynek a kezdete felől nem az archeológia vagy valamilyen régi szövegforrás adja, hanem a geográfia. Belátásához nem kell földrajzi tanulmányokat folytatni, elég hozzá a Föld térképét szemügyre venni. Magam legalábbis így voltam ezzel; egyszer feltűnt, hogy a görögök által lakott szárazföld és szigetvilág rendelkezik a legtagoltabb, ezáltal leghosszabb tengerparttal. Vannak ugyan szigetvilágok és szabdalt partvidékek a Föld más részein is, de nem ennyi és nem ilyennyire tagolt. Ez az adottság azzal jár, hogy az egy főre eső tengerpart a görögöknél a legnagyobb.”
Avagy a táj és a lélek / szellem barázdáltságának összefüggései – ezen folyók és hegyek kapcsán már magam is gondolkodtam, közel sem ilyen filozófiai megalapozottsággal. A Duna mellettiség élménye, a tenger határán állás, mezítláb, stb.
Ezeket most csak ide vetem.