Ambivalencia, mint hajtóerő
„Hiszen az ambivalencia az egyik hajtóereje, magának a kutatásnak.” – írja egy szakértő a szövegem szétcincálásakor tett megjegyzései között.
Abszolút.
Az ambivalenciám csodálatos útjelző, amivel lassan megtanulok navigálni a világban, és az intuícióim között. A kutatásomban, ami hol a doktori témámra szűkül, hol pedig az egész életem, mint egy sokkal tágabb kutatás gyakorlati terepe. Erről persze nem írhatok akadémikus közegben, de itt igen. Az életem maga az a kutatás, amire „szerződtem”, és aminek része most a DLA utam is, de messze nem csak az.
Odaadom neki magam.
Az életemnek.
Magának a kutatásnak.
Hogy vigyen, aminek vinnie kell.
Megyek.
Akkor is, ha meg-megállok.
Akkor is, ha néha fáradtan kétségbeesem.
Mert nagyon élvezem.
A képen Buzás Dorina: Ambivalencia c. munkája